A másik vendég Rubik Gina énekesnő volt.
A teljes adás itt meghallgatható:
1. félóra
2. félóra
3. félóra
4. félóra
Képgaléria
szombat, október 30, 2010
Pillanatok a Tilos Rádió adásából
Október 25-én, hétfőn Andrea a Tilos Rádió népzenei műsorának vendége volt, ahol élőben is énekelt egyet - illetve még egy ráadást is...
A másik vendég Rubik Gina énekesnő volt.
A teljes adás itt meghallgatható:
1. félóra
2. félóra
3. félóra
4. félóra
Képgaléria
A másik vendég Rubik Gina énekesnő volt.
A teljes adás itt meghallgatható:
1. félóra
2. félóra
3. félóra
4. félóra
Képgaléria
vasárnap, október 24, 2010
Újra a Tilosban
Október 25-én, hétfőn este 10-től Gerák Andrea a Tilos Rádió népzenei műsorának vendége lesz.
Hallgasd itt
Hallgasd meg az 2009. augusztusi adást is
Hallgasd itt
Hallgasd meg az 2009. augusztusi adást is
kedd, október 19, 2010
Gerák Andrea újra itthon - Hírek - Dalok.hu
A Dalok.hu online zenebolt legutóbbi hírei között Gerák Andrea képgaléria szerepel, amelyben nemcsak néhány koncertfotót és portrét mutatnak be az énekesnőről, hanem Andrea fényképezőgépének lencséjéből is láthatunk pár elkapott pillanatot.
Gerák Andrea újra itthon - Hírek - Dalok.hu
Gerák Andrea újra itthon - Hírek - Dalok.hu
kedd, szeptember 28, 2010
csütörtök, szeptember 16, 2010
Hazatér az énekesnő
"Több mint egy évtizedes külföldi tartózkodás utàn visszatér Magyarországra Gerák Andrea, akinek neve és főként hangja a világ több pontján is egyet jelent a magyar népdallal, de fontos tudni, hogy megannyi nép zenéjével is foglalkozik, melyet különlegesen is interpretál a közönségének."
Tovább:
Hazatér a világutazó énekesnő (MyMusic.hu)
Gerák Andrea egy a magyar népdallal
Hazatér a világutazó énekesnő (Kultúrport.hu)
Tovább:
Hazatér a világutazó énekesnő (MyMusic.hu)
Gerák Andrea egy a magyar népdallal
Hazatér a világutazó énekesnő (Kultúrport.hu)
vasárnap, szeptember 12, 2010
Gerák Andrea - Lantos Zoltán duó
Lantos Zoltán hegedűművész a nagyvilág több zenei kultúrájában is otthon van - ugyanakkor saját zenei nyelvezetét alakította ki, magyar és klasszikus hagyományok, keleti zenék és modern európai jazz ötvözésével.Több nemzetközi projektben is részt vesz, valamint szólóban is fellép, elektronikus hangszerelésben. Lantos zenei azonossága hegedűsként szülőhazájának a hagyományaiban gyökerezik. Ugyanakkor erősen befolyásolja az indiai zene illetve más keleti hagyományok, mindez elektronika, ambient textúrák és élő loopok örvényébe ágyazva. Egyszer elmerengő, másszor tüzes táncritmusokkal lüktető kompozíciói és improvizációi szülőföldjének zenéjét visszhangozzák, együtt azzal a rengeteg zenei élménnyel, amelyekkel útjai során találkozott. Az évek során Lantost sok nagyszerű művésszel hozta össze útja, színpadon és stúdióban egyaránt. Azonban kevésbé ismert népi ill. rituális zenészekkel való számos találkozását ugyanannyira fontosnak tartja, Granada barlangjaiban, Rajasthan sivatagaiban, a Himalája ősi buddhista kolostoraiban, vagy bolgár lagzikon, eldugott falvakban.
Lantos 1997-ben alapította Mirrorworld nevű formációját. Zenéjüket nehéz kategóriákba sorolni, noha a hasonló projekteket a World Jazz címkével illetik. Több nemzetközi projektben is részt vesz, valamint szólóban is fellép, elektronikus hangszerelésben. Lantos zenei azonossága hegedűsként szülőhazájának, Magyarországnak a hagyományaiban gyökerezik. Ugyanakkor erősen befolyásolja az indiai zene illetve más keleti hagyományok, mindez elektronika, ambient textúrák és élő loopok örvényébe ágyazva. Egyszer elmerengő, másszor tüzes táncritmusokkal lüktető kompozíciói és improvizációi szülőföldjének zenéjét visszhangozzák, együtt azzal a rengeteg zenei élménnyel, amelyekkel útjai során találkozott…
Még több infó Lantos Zoltánról a Magyar Jazzmûvészek Társasága weboldalán
FRISSÍTÉS:
Rövid ízelítő Gerák andrea és Lantos Zoltán duóműsorából:
Asiye (a felvételen csak szólóének)Amine's Song (a felvételen Winand Gábor énekel, a Lantos Zoltán Mirrorworld Tiptoe Ceremony c. albumán, amely 2003-ban elnyerte "Az év legjobb magyar jazz-lemeze" Gramofon-díjat)
Benyomások a bemutatkozó koncertről (IF Kávézó, Budapest, 2010. október)
Kattints a képre még több fotóért
"Profi fotós vagyok, ezt csinálom évek óta, de ezen a koncerten nem fényképeztem, mert nem lettem volna képes visszaadni a hangulatát... Ilyen magasságokig nem tudok felérni..."
"Nagyon sok zenét hallgattam, dolgoztam is vele, de ilyen jót ritkán hallottam; ez egyszerűen elragadó volt"
A duót ajánljuk: fesztiválokra, konferenciákra, céges rendezvényekre, wellness-központokba, szállodákba, színházakba, művelődési házakba, világzenei- és jazzklubokba, templomokba, kiállításokra és bárhová, ahol felemelő, egzotikus, különleges, relaxáló zenei élményre vágynak.
Rider:
- 1 kottaállvány
- 3 mikrofonállvány
- 2 énekmikrofon
- 2 monitor külön úton
- 1 akusztikus gitárerősítő (ha ezt mi visszük, 120Ft+áfa/km szállítási költséggel kell számolni, plusz a segítőnek is szállás-ellátás)
KÖVETKEZŐ KONCERTEK
MŰSORRENDELÉS
szombat, szeptember 04, 2010
Esma Redzepova, a Cigánykirálynő
Gerák Andrea koncertbeszámolójaNéhány héttel ezelőtt Stockholmban volt az éves Kultúrfesztivál, ami az egyik itteni legjobb rendezvény, ingyenes programokkal városszerte. Az egyik a Gypsy Queens & Kings volt a Mahala Rai Bandával, az Opera előtt. És a Királynők Királynőjével (nos, azt mondanám, A Cigánykirálynővel, mivel a fellépő művésznők közül egyedül ő érdemli ki ezt a címet, szerény véleményem szerint): Esma Redzepovával. Hosszú oldalakat lehetne írni erről a karizmatikus, macedóniai hölgyről, nézzétek meg itt a weboldalát: www.esma.com.mk
Az egész este ezzel az energikus, életteli show-val Stockholmban igazi kiemelkedő eseménynek számított (sokkal több kellene az ilyen koncertekből itt, hogy felrázzák egy kicsit ezt a hideg-rideg Északot...!!!) Engedjétek meg, hogy személyes benyomásaimat csak az Esma fellépéséről írjam meg néhány szóban - többet nem találok arra, hogy mindent kifejezzek...
Megtörtént velem az...
Hogy mi? Sokszor, amikor énekelek, könnyeket látok az emberek szemében, és odajönnek hozzám, hogy elmondják, mennyire hálásak, milyen érzéseket adtam nekik a dalaimmal - a legfantasztikusabb pillanatok egy énekes számára, amikor látjuk, hogy másokat megérint az, amit csinálunk. Azokban a pillanatokban el tudom képzelni a lelkiállapotukat, mert velem is gyakran előfordul ugyanez, amikor zenét hallgatok, képes vagyok nagyon érzelmessé válni. De: soha nem volt számomra teljesen reális, hogyan érezhettek a hallgatóim, mert ilyesmit eddig csak hangszeres muzsika hallgatása közben éltem át. Nem jut eszembe olyan, ma is élő énekes, akinek a hangja olyan mélyen megérintett volna, hogy előcsalta a könnyeimet - pedig elhihetitek, hogy hallottam már jónéhányat, köztük párat a legnagyobb nevek közül is, élőben...
Tehát most megtörtént velem.
A legelső számban, amikor Esma a színpadra lépett (lépett? kielégítő szó ez egy Királynőről, egy valódi Dámáról, egy jelenségről?), megtette velem. Úgy eresztette ki a lelkét azon a hatalmas hangján át, ami behatolt lényem legbensőbb zugaiba, hogy az érzéseimnek és gondolataimnak ki kellett ömleniük...
Micsoda inspiráció...!!! Magasan szálltam egész este, és azóta is, amikor azokra a pillanatokra gondolok, vagy a felvételeket hallgatom a mobilomon...
Én magam nem vagyok cigány, de imádom a kultúrájukat, zenéjüket és táncukat, ami számomra hihetetlenül gazdag forrásanyag, amit megpróbálok beleszőni az előadásaimba. Sokukat láttam énekelnei, táncolni és játszani, színpadon is és bulikban is, de e pillanattól kezdve, Esmának ezzel a három vagy négy dalával azt hiszem, hogy énekesként egy új világ tárult fel előttem.
Ha ez valami olyasmi, amit én is adhatok másoknak (márpedig a visszajelzések szerint úgy tűnik...), akkor ezt akarom csinálni egész életemben, egészen addig, ameddig bírom.
Nagyon köszönöm, Esma, a legmélyebb tiszteletemmel és csodálatommal!!! Jó egészséget kívánok, és azt, hogy a világ hallhasson téged még hosszú-hoszú évekig!!
Andrea Blogjában is olvashatod (www.gerakandrea.com)
kedd, augusztus 31, 2010
Ibrányi benyomások
Fotógaléria (folyamatosan feltöltött képekkel) a Szent István Napi Rendezvényekről, ahol Gerák Andrea és Barátai adtak fergeteges koncertet 5000 fős közönség előtt Ibrányban.
Andrea beszámolója:
"Hihetetlen érzés volt ellátogatni az akkori faluba, ahonnan a családom való, és ahol gyerekkorom sok nyarát töltöttem a nagymamámmal és unokatestvéreimmel. Most, több mint 20 év elteltével Ibrány városi rangot kapott, sokat változott az arculata, nagyon szép, virágzó kisváros lett belőlemodern épületekkel - mégis, az enyémekhez érkeztem meg, több rokonnal találkoztam, és sok emberrel, akik úgy tűnt, mind egymás barátai voltak. A hangulat nagyszerű volt egész ottlétem alatt, igen barátságos, az emberek élvezték a koncerteket és a két nap egyéb eseményeit.
Nem tudom elmondani, milyen érzés volt ott állni a színpadon augusztus 20-án, amikor az ünnepi nagygyűlés után ezrek énekelték velem a Himnuszt...
A koncertünkön a közönség tapsolt, énekelt, a színpad előtt csápoltak - még egy "táncpartnerem" is akadt: egy cigány fiatalember ropta egész ügyesen közvetlenül előttünk, a harmonikásunk pedig, Soma, megmutatta, ki a legény a gáton, kalotaszegi legényesben csavargatta lábát.
Sokat lehetne még mesélni a többi programról, meg arról a sok hagyományos magyar ételről, ami a másnapi főzőversenyen készült, meg minden másról, amit Ibrányban láttam, akikkel találkoztam... Beszéljenek majd a fényképek!
Legnagyobb köszönet mindenkinek, aki megszervezte ezt a rendezvényt, és valamilyen módon hozzájárult!"
Kapcsolódó linkek Ibrány város hivatalos honlapjáról:
Szent István Napi Rendezvények 2010
Fotógaléria
www.gerakandrea.com
Koncertnaptár
Műsorrendelés
Andrea beszámolója:
"Hihetetlen érzés volt ellátogatni az akkori faluba, ahonnan a családom való, és ahol gyerekkorom sok nyarát töltöttem a nagymamámmal és unokatestvéreimmel. Most, több mint 20 év elteltével Ibrány városi rangot kapott, sokat változott az arculata, nagyon szép, virágzó kisváros lett belőlemodern épületekkel - mégis, az enyémekhez érkeztem meg, több rokonnal találkoztam, és sok emberrel, akik úgy tűnt, mind egymás barátai voltak. A hangulat nagyszerű volt egész ottlétem alatt, igen barátságos, az emberek élvezték a koncerteket és a két nap egyéb eseményeit.
Nem tudom elmondani, milyen érzés volt ott állni a színpadon augusztus 20-án, amikor az ünnepi nagygyűlés után ezrek énekelték velem a Himnuszt...
A koncertünkön a közönség tapsolt, énekelt, a színpad előtt csápoltak - még egy "táncpartnerem" is akadt: egy cigány fiatalember ropta egész ügyesen közvetlenül előttünk, a harmonikásunk pedig, Soma, megmutatta, ki a legény a gáton, kalotaszegi legényesben csavargatta lábát.
Sokat lehetne még mesélni a többi programról, meg arról a sok hagyományos magyar ételről, ami a másnapi főzőversenyen készült, meg minden másról, amit Ibrányban láttam, akikkel találkoztam... Beszéljenek majd a fényképek!
Legnagyobb köszönet mindenkinek, aki megszervezte ezt a rendezvényt, és valamilyen módon hozzájárult!"
Kapcsolódó linkek Ibrány város hivatalos honlapjáról:
Szent István Napi Rendezvények 2010
Fotógaléria
www.gerakandrea.com
Koncertnaptár
Műsorrendelés
hétfő, július 26, 2010
Vissza a családi gyökerekhez
Nyári üdvözlet Gerák Andrea házatájáról!
A ritkaságszámba menő nyári napok élvezete mellett a gyönyörű Stockholmban és környékén, sűrűn telnek a napok az énekesnő számára: izgalmas együttműködések elé nézhetünk, a legújabb szólóének album, az Erre gyere, rózsám! hamarosan elérhető a CD Baby, iTunes és más jobb online boltokban, valamint koncertek várhatók.
A következő, várakozásteljes fellépés Ibrányban lesz augusztus 20-án, a Szent István Napi Rendezvények keretén belül.
"Számomra ez a legszebb a három magyar nemzeti ünnepünk közül, és nagyon várom ezt a napot. Ez az a város - akkoriban még falu volt -, ahonnan a családom való, és tudomásom szerint az összes többi magyar Gerák családnak ez a székhelye. Gyerekként rengeteg időt töltöttem itt nagymamámmal, az unokatestvéreimmel és más rokonokkal. Most, amikor meghívtak, egy kissé elérzékenyültem, mert a nagymamám temetése óta nem bírtam oda visszamenni, és ha elképzelem, hogy több mint 20 év után újra ott leszek, és ezreknek fogok énekelni a színpadon, megdobogtatja a szívem..." - mondja Andrea.
Gerák Andrea és Barátai magyar népzenei koncertet adnak a Városi Szabadtéri Színpadon, 20:30-tól. (Térkép a plakátra kattintva)
Gerák Andrea és Barátai Szentesen, 2009. augusztus 20-án
(Soós Csaba - hegedű, Éri Márton - brácsa, Tárkány-Kovács Bálint - cimbalom, Lukács Ákos - bőgő, a mostani felállás egy kicsit változhat)
Az énekesnő majdnem tíz napig Magyarországon lesz, néhány további dátum még szabad arra az időszakra Információ, rendelés
www.gerakandrea.com
A ritkaságszámba menő nyári napok élvezete mellett a gyönyörű Stockholmban és környékén, sűrűn telnek a napok az énekesnő számára: izgalmas együttműködések elé nézhetünk, a legújabb szólóének album, az Erre gyere, rózsám! hamarosan elérhető a CD Baby, iTunes és más jobb online boltokban, valamint koncertek várhatók.
A következő, várakozásteljes fellépés Ibrányban lesz augusztus 20-án, a Szent István Napi Rendezvények keretén belül.
"Számomra ez a legszebb a három magyar nemzeti ünnepünk közül, és nagyon várom ezt a napot. Ez az a város - akkoriban még falu volt -, ahonnan a családom való, és tudomásom szerint az összes többi magyar Gerák családnak ez a székhelye. Gyerekként rengeteg időt töltöttem itt nagymamámmal, az unokatestvéreimmel és más rokonokkal. Most, amikor meghívtak, egy kissé elérzékenyültem, mert a nagymamám temetése óta nem bírtam oda visszamenni, és ha elképzelem, hogy több mint 20 év után újra ott leszek, és ezreknek fogok énekelni a színpadon, megdobogtatja a szívem..." - mondja Andrea.
Gerák Andrea és Barátai magyar népzenei koncertet adnak a Városi Szabadtéri Színpadon, 20:30-tól. (Térkép a plakátra kattintva)
Gerák Andrea és Barátai Szentesen, 2009. augusztus 20-án
(Soós Csaba - hegedű, Éri Márton - brácsa, Tárkány-Kovács Bálint - cimbalom, Lukács Ákos - bőgő, a mostani felállás egy kicsit változhat)
Az énekesnő majdnem tíz napig Magyarországon lesz, néhány további dátum még szabad arra az időszakra Információ, rendelés
www.gerakandrea.com
szombat, május 08, 2010
Gemerland interjú
Gerák Andrea meghívást kapott BB Évi esküvőjére, Vikidál Gyulával, Baby Gabyval, Herendi Gáborral, Király Lindával és Edvin Martonnal együtt; ebből az alkalomból a felvidéki Gemerland részére készített vele interjút Telek Lajos.
- Olyan énekesnőnek ismerjk, aki külfödön él, és igyekszik egy nemzet népi hagyományát és örökségét határon túl is ápolni. Kik segitettek Önnek abban, hogy megismerje a népzenét?
- Kiskoromban teljesen természetesen énekeltünk népdalokat a barátnőimmel az óvodai rohangászások közben, nem voltunk tudatában annak, hogy azok miféle dalok, csak szerettük őket. Később, a zeneiskolában szintén népdalok segítségével sajátítottuk el a szolmizálást és a zeneelmélet egyéb alapjait. Tízéves koromban egy osztálytársam hívására mentem el megnézni a "népitáncot" - és ottragadtam. Onnantól kezdve a kazincbarcikai Borsod Néptáncegyüttesben és később más tánccsoportokban eltöltött évek határozták meg nagymértékben az életemet. Miskolcon az Avasban, Budapesten a Bartókban és rövidebb ideig a Csepelben táncoltam. Mivel a néptáncos-népzenész társadalom kissé olyan, mint egy nagy család, a koreográfusok, oktatók, táncostársak, zenészek, énekesek, más együttesek táncosai, zenei felvételek mind-mind hozzáadtak valamit a felfedezéseimhez, ahhoz, hogy megismerjem a dalait, táncait, zenéit, viseleteit, szokásait egy-egy falunak vagy tájegységnek.
- Sikerült belehallgatnom a zenei hangfelvételébe, amelyben kristálytisztán tükröző csengő dallamokkal párosul a tiszta ének, nem lehet észre venni dalok között a külföldön élő magyart.
- Számomra ez teljesen természetes, hogy ha magyarnak születtem, akkor az is maradok életem végéig, akármerre is kerüljek a nagyvilágban. A népi hagyományok megőrzése valóban segít ebben - pontosabban úgy gondolom, hogy nem is megőrizni kell a népdalokat, népzenét, mint valami archívumba való kincset, hanem ez bennem él, bennünk él, akik ismerjük őket. És manapság, az egyre olcsóbb repülőjegyek és telefonok korában, és amikor az interneten keresztül gyakorlatilag korlátlanul lehet magyar nyelvű adásokat és anyagokat látni-hallani-olvasni, nem nehéz kapcsolatot tartani a nyelvvel és az otthon történtekkel, akárhol is van az ember. Ha valaki magyarnak akar maradni, akkor a távolság nem lehet kifogás.
- Sajnálom, hogy Debrecenben nem találkoztunk, kitűnő kritikát olvastam Önről különböző zenei lapokban, de remélem egyszer majd sikerül.
- Az idei évtől kezdve gyakrabban járok haza, többé-kevésbé rendszeresen, körülbelül háromhavonta, úgyhogy én is remélem, hamarosan személyesen is találkozhatunk.
- Mikorra várható egy új lemez, és nem gondolkozott azon, hogy lemezén olyan előadók is szerepet kapjanak mint Ghymes, Szvorák Katalin, Sebestyén Márta, Muzsikás, Zsarátnok, stb.
- Most egyszerre több lemez készítését is fontolgatom; az egyik a letölthető formában már megjelent "Árva az a madár" címűnek a szépen megmunkált CD-változata, a másik egy szólóénekekből álló csokor, amin a magyar dalok mellett néhány más népek dalaiból is válogatok. (megjegyzés: az Erre gyere, rózsám! című album megjelent) A szakma említett nagy öregjeivel igazi megtiszteltetés volna számomra együtt dolgozni, és még van pár név a kívánságlistámon. Az erdélyi, szintén Svédországban élő Barozda zenekarral készült lemezünk elfogyott, új kiadásról még nincs konkrét terv. Mint ahogy egy további CD-tervemről is kissé korai volna még beszélni.
- Olvastam,hogy sikerült kigyógyulnia rák betegségből és újból színpadra áll; ebből adódik a következő kérdésem.Vállal rákbeteg gyerekek számára is fellépést?
- Ez így igaz, nemrég gyógyultam meg belőle. Viszonylag gyakran vállalok jótékonysági jellegű fellépéseket, természetesen szívesen éneklek rákbeteg gyerekeknek is. Sőt, ha igény van rá, szívesen elbeszélgetek velük és a szülőkkel arról, nekem mi segített legyőzni ezt a betegséget.
- Mi az amit szeretne elérni a zene területén, a magánéletében és az élet területén?
- Ez a három nálam eléggé összefonódik, de megpróbálom valamennyire szétbontani. Zenében: kislánykoromban anyukám gyakran mondogatta: "Fiam, ha egy csöpp eszed is lesz, olyan szakmát választasz, amivel bejárhatod a világot." Ez privát célként igen tetszik mind a mai napig, és még rengeteg hely van, ahová szeretnék eljutni fellépni. Most már nemcsak azért, hogy lássam azokat a szép tájakat, hanem azért is, hogy Sebestyén Márta és néhány más kiváló énekesünk után méginkább megismerje a világ, hogy ennek a maroknyi kis nemzetnek micsoda kincsei vannak. A magyar és más népdalok hagyományhű éneklésén kívül az is izgat, hogy hogyan tudok velük egy kicsit eljátszani, zenészbarátaim segítségével új köntösbe öltöztetni őket. Az élet területén szintén nemzetközi pályán játszom: minél több embernek szeretnék segíteni azzal, hogy megosztom azokat a tapasztalataimat, amelyekre éppen szükségük lehet ahhoz, hogy testileg-lelkileg egészségesebben, boldogabban élhessenek. Nyilván ehhez saját magamnak kell mindig olyan állapotban lennem, hogy bátran, őszintén adjak tippeket másoknak. És mint szülő, azt szeretném látni, hogy a fiam majd olyan pályát választ, ami igazán boldoggá teszi.
- Minden énekes akkor boldog, ha fellépéseit tapsviharral jutalmazza a közönség…..
- Így is van... Sok más előadóval együtt nekem is az a legnagyobb élmény, amikor élőben állok ki a közönség elé, és teljesen magam lehetek a dalokon keresztül. És itt teljesen mindegy, hogy mekkora a létszám: a legkisebb közönségnek is igyekszem mindent beleadni ugyanúgy, mint egy nagyszínpadon. A tapson kívül egy-egy köszönet a szép pillanatokért szintén megmelengeti a szívemet. Több formában is kapok visszajelzést: beírást a vendégkönyvembe, pár szót vagy mondatot egy-egy weboldalon, emailt, egy baráti ölelést, egy mosolyt, egy hálás tekintetet... Nekem az igazán a boldogság az éneklésben, amikor tudok valami olyat adni másoknak, ami érzelmileg megmozgatja őket, vagy ha más művészeket inspirál az, amit csinálok. Az is sok szép percet jelent, amikor csak úgy magamnak énekelgetek, dúdolgatok, mert éppen ahhoz van kedvem. Arról nem is beszélve, milyen élvezet másokkal együtt énekelni!
-Milyen a határon túl magyarnak lenni?
- Kevert érzés. Látom a hasonlóságokat és a különbségeket, és ez sokszor elszomorít - olyankor legalább annak örülök, hogy nem kell részt vennem az otthoni taposómalomban és különböző pitiáner harcokban. Máskor viszont annak örülök, amikor azt tapasztalom, hogy a magyarok bizonyos dolgokat jobban csinálnak, mint mások - olyankor igyekszem az otthon tanultakat a saját életemben hasznosítani, és megosztani a környezetemmel. Régen, egy-két irigyelt, fejlett Nyugat-Európai országban néha igencsak éreztették velem, hogy jobb lenne, ha szépen hazamennék, de már hosszú évek óta nem tapasztaltam ilyesmit. Itt, Svédországban valóban jók a viszonyok ebben a tekintetben, magyarként egy vagyok a sok-sok egymás mellett és egymással élő nemzetiségből. A férjem mindig büszkén emlegeti, hová való a felesége. Úgy gondolom, hogy minden egyes magyarnak, aki bármilyen kapcsolatban is van nem-magyarokkal, határon kívül vagy belül, személyes felelőssége is az, hogy a külföldiek mit gondolnak rólunk mint nemzetről, nemzetiségről.
- A magyar „marslakók”, akik az Egyesült Államokba emigráltak, az egyik közülük azt írta az életrajzában, hogy sok évtizedeket éltem itt le, de a haza mégis csak haza, sohasem éreztem magamat amerikainak. Nem hiányzik az itthoni magyar eufória illata?
- Teljesen meg tudom őt érteni. Én sem fogom magam soha svédnek tartani, vagy amerikainak, ha éppen arrafelé kötnék ki később. Egy dolog az, hogy az ember hol él, mik azok a gyakorlati szabályok, törvények és hasonlók, amelyek rá vonatkoznak, de másik dolog az, amit kulturális örökségként magammal viszek bárhová. Ez az identitásom része. A leghatalmasabb fa sem marad életben a gyökere nélkül... Sok minden hiányzik otthonról: a családom és rengeteg barátom, akikkel szerencsére manapság már az internet segítségével könnyebben tarthatom a kapcsolatot, a pezsgő kulturális élet. Az "eufória illatába" beletartozik az is, hogy a magyarok sokkal könnyebben lelkesednek olyan dolgokért, amiket jónak találnak - legyen szó valamilyen üzleti modellről, valamilyen életjobbító tevékenységről vagy termékről -, mint a skandináv népek. Jópár dolgot például egyáltalán nem lehet itt megtalálni, amihez pedig otthon könnyű hozzájutni. És persze néhány kedvenc ételem is hiányzik: a mákosguba, gesztenyepüré, sztrapacska...
- Mit üzen a felvidéki magyaroknak, mikor láthatjunk errefelé fellépni, és mit üzen az olvasóinak?
- Felvidékre nagyon szívesen elmegyek, ha úgy adódik: gyönyörű táj, szeretnék belőle többet is megismerni, mint amennyit eddig láttam, és élnek ott kedves táncosbarátaim. Egy-két fellépés még tárgyalás alatt van, konkrét adatokkal nem szolgálhatok, de örömmel megyek, ahová szükség van rám valamilyen rendezvényen: a nyár közepén Borsodban leszek egy darabig, ahonnan nem nagy távolság átruccanni a határ másik oldalára.
Rég nem látott ottani barátaimnak azt üzenem, hogy nagyon jó lesz, ha megint összefutunk valahol, sokat gondoltam rájuk az évek alatt. És kíváncsian várom a találkozást új, leendő barátaimmal.
Az olvasóinak pedig azt üzenem, hogy tegyenek meg továbbra is minden tőlük telhetőt egyénileg és közösségekben is azért, hogy ha bármerre járnak, és az emberek megtudják, hogy hová valók, akkor így szóljanak: "Ááá, Gömör? Az jó hely lehet, szívesen elmennék oda!"
Az eredeti interjú itt olvasható
- Olyan énekesnőnek ismerjk, aki külfödön él, és igyekszik egy nemzet népi hagyományát és örökségét határon túl is ápolni. Kik segitettek Önnek abban, hogy megismerje a népzenét?
- Kiskoromban teljesen természetesen énekeltünk népdalokat a barátnőimmel az óvodai rohangászások közben, nem voltunk tudatában annak, hogy azok miféle dalok, csak szerettük őket. Később, a zeneiskolában szintén népdalok segítségével sajátítottuk el a szolmizálást és a zeneelmélet egyéb alapjait. Tízéves koromban egy osztálytársam hívására mentem el megnézni a "népitáncot" - és ottragadtam. Onnantól kezdve a kazincbarcikai Borsod Néptáncegyüttesben és később más tánccsoportokban eltöltött évek határozták meg nagymértékben az életemet. Miskolcon az Avasban, Budapesten a Bartókban és rövidebb ideig a Csepelben táncoltam. Mivel a néptáncos-népzenész társadalom kissé olyan, mint egy nagy család, a koreográfusok, oktatók, táncostársak, zenészek, énekesek, más együttesek táncosai, zenei felvételek mind-mind hozzáadtak valamit a felfedezéseimhez, ahhoz, hogy megismerjem a dalait, táncait, zenéit, viseleteit, szokásait egy-egy falunak vagy tájegységnek.
- Sikerült belehallgatnom a zenei hangfelvételébe, amelyben kristálytisztán tükröző csengő dallamokkal párosul a tiszta ének, nem lehet észre venni dalok között a külföldön élő magyart.
- Számomra ez teljesen természetes, hogy ha magyarnak születtem, akkor az is maradok életem végéig, akármerre is kerüljek a nagyvilágban. A népi hagyományok megőrzése valóban segít ebben - pontosabban úgy gondolom, hogy nem is megőrizni kell a népdalokat, népzenét, mint valami archívumba való kincset, hanem ez bennem él, bennünk él, akik ismerjük őket. És manapság, az egyre olcsóbb repülőjegyek és telefonok korában, és amikor az interneten keresztül gyakorlatilag korlátlanul lehet magyar nyelvű adásokat és anyagokat látni-hallani-olvasni, nem nehéz kapcsolatot tartani a nyelvvel és az otthon történtekkel, akárhol is van az ember. Ha valaki magyarnak akar maradni, akkor a távolság nem lehet kifogás.
- Sajnálom, hogy Debrecenben nem találkoztunk, kitűnő kritikát olvastam Önről különböző zenei lapokban, de remélem egyszer majd sikerül.
- Az idei évtől kezdve gyakrabban járok haza, többé-kevésbé rendszeresen, körülbelül háromhavonta, úgyhogy én is remélem, hamarosan személyesen is találkozhatunk.
- Mikorra várható egy új lemez, és nem gondolkozott azon, hogy lemezén olyan előadók is szerepet kapjanak mint Ghymes, Szvorák Katalin, Sebestyén Márta, Muzsikás, Zsarátnok, stb.
- Most egyszerre több lemez készítését is fontolgatom; az egyik a letölthető formában már megjelent "Árva az a madár" címűnek a szépen megmunkált CD-változata, a másik egy szólóénekekből álló csokor, amin a magyar dalok mellett néhány más népek dalaiból is válogatok. (megjegyzés: az Erre gyere, rózsám! című album megjelent) A szakma említett nagy öregjeivel igazi megtiszteltetés volna számomra együtt dolgozni, és még van pár név a kívánságlistámon. Az erdélyi, szintén Svédországban élő Barozda zenekarral készült lemezünk elfogyott, új kiadásról még nincs konkrét terv. Mint ahogy egy további CD-tervemről is kissé korai volna még beszélni.
- Olvastam,hogy sikerült kigyógyulnia rák betegségből és újból színpadra áll; ebből adódik a következő kérdésem.Vállal rákbeteg gyerekek számára is fellépést?
- Ez így igaz, nemrég gyógyultam meg belőle. Viszonylag gyakran vállalok jótékonysági jellegű fellépéseket, természetesen szívesen éneklek rákbeteg gyerekeknek is. Sőt, ha igény van rá, szívesen elbeszélgetek velük és a szülőkkel arról, nekem mi segített legyőzni ezt a betegséget.
- Mi az amit szeretne elérni a zene területén, a magánéletében és az élet területén?
- Ez a három nálam eléggé összefonódik, de megpróbálom valamennyire szétbontani. Zenében: kislánykoromban anyukám gyakran mondogatta: "Fiam, ha egy csöpp eszed is lesz, olyan szakmát választasz, amivel bejárhatod a világot." Ez privát célként igen tetszik mind a mai napig, és még rengeteg hely van, ahová szeretnék eljutni fellépni. Most már nemcsak azért, hogy lássam azokat a szép tájakat, hanem azért is, hogy Sebestyén Márta és néhány más kiváló énekesünk után méginkább megismerje a világ, hogy ennek a maroknyi kis nemzetnek micsoda kincsei vannak. A magyar és más népdalok hagyományhű éneklésén kívül az is izgat, hogy hogyan tudok velük egy kicsit eljátszani, zenészbarátaim segítségével új köntösbe öltöztetni őket. Az élet területén szintén nemzetközi pályán játszom: minél több embernek szeretnék segíteni azzal, hogy megosztom azokat a tapasztalataimat, amelyekre éppen szükségük lehet ahhoz, hogy testileg-lelkileg egészségesebben, boldogabban élhessenek. Nyilván ehhez saját magamnak kell mindig olyan állapotban lennem, hogy bátran, őszintén adjak tippeket másoknak. És mint szülő, azt szeretném látni, hogy a fiam majd olyan pályát választ, ami igazán boldoggá teszi.
- Minden énekes akkor boldog, ha fellépéseit tapsviharral jutalmazza a közönség…..
- Így is van... Sok más előadóval együtt nekem is az a legnagyobb élmény, amikor élőben állok ki a közönség elé, és teljesen magam lehetek a dalokon keresztül. És itt teljesen mindegy, hogy mekkora a létszám: a legkisebb közönségnek is igyekszem mindent beleadni ugyanúgy, mint egy nagyszínpadon. A tapson kívül egy-egy köszönet a szép pillanatokért szintén megmelengeti a szívemet. Több formában is kapok visszajelzést: beírást a vendégkönyvembe, pár szót vagy mondatot egy-egy weboldalon, emailt, egy baráti ölelést, egy mosolyt, egy hálás tekintetet... Nekem az igazán a boldogság az éneklésben, amikor tudok valami olyat adni másoknak, ami érzelmileg megmozgatja őket, vagy ha más művészeket inspirál az, amit csinálok. Az is sok szép percet jelent, amikor csak úgy magamnak énekelgetek, dúdolgatok, mert éppen ahhoz van kedvem. Arról nem is beszélve, milyen élvezet másokkal együtt énekelni!
-Milyen a határon túl magyarnak lenni?
- Kevert érzés. Látom a hasonlóságokat és a különbségeket, és ez sokszor elszomorít - olyankor legalább annak örülök, hogy nem kell részt vennem az otthoni taposómalomban és különböző pitiáner harcokban. Máskor viszont annak örülök, amikor azt tapasztalom, hogy a magyarok bizonyos dolgokat jobban csinálnak, mint mások - olyankor igyekszem az otthon tanultakat a saját életemben hasznosítani, és megosztani a környezetemmel. Régen, egy-két irigyelt, fejlett Nyugat-Európai országban néha igencsak éreztették velem, hogy jobb lenne, ha szépen hazamennék, de már hosszú évek óta nem tapasztaltam ilyesmit. Itt, Svédországban valóban jók a viszonyok ebben a tekintetben, magyarként egy vagyok a sok-sok egymás mellett és egymással élő nemzetiségből. A férjem mindig büszkén emlegeti, hová való a felesége. Úgy gondolom, hogy minden egyes magyarnak, aki bármilyen kapcsolatban is van nem-magyarokkal, határon kívül vagy belül, személyes felelőssége is az, hogy a külföldiek mit gondolnak rólunk mint nemzetről, nemzetiségről.
- A magyar „marslakók”, akik az Egyesült Államokba emigráltak, az egyik közülük azt írta az életrajzában, hogy sok évtizedeket éltem itt le, de a haza mégis csak haza, sohasem éreztem magamat amerikainak. Nem hiányzik az itthoni magyar eufória illata?
- Teljesen meg tudom őt érteni. Én sem fogom magam soha svédnek tartani, vagy amerikainak, ha éppen arrafelé kötnék ki később. Egy dolog az, hogy az ember hol él, mik azok a gyakorlati szabályok, törvények és hasonlók, amelyek rá vonatkoznak, de másik dolog az, amit kulturális örökségként magammal viszek bárhová. Ez az identitásom része. A leghatalmasabb fa sem marad életben a gyökere nélkül... Sok minden hiányzik otthonról: a családom és rengeteg barátom, akikkel szerencsére manapság már az internet segítségével könnyebben tarthatom a kapcsolatot, a pezsgő kulturális élet. Az "eufória illatába" beletartozik az is, hogy a magyarok sokkal könnyebben lelkesednek olyan dolgokért, amiket jónak találnak - legyen szó valamilyen üzleti modellről, valamilyen életjobbító tevékenységről vagy termékről -, mint a skandináv népek. Jópár dolgot például egyáltalán nem lehet itt megtalálni, amihez pedig otthon könnyű hozzájutni. És persze néhány kedvenc ételem is hiányzik: a mákosguba, gesztenyepüré, sztrapacska...
- Mit üzen a felvidéki magyaroknak, mikor láthatjunk errefelé fellépni, és mit üzen az olvasóinak?
- Felvidékre nagyon szívesen elmegyek, ha úgy adódik: gyönyörű táj, szeretnék belőle többet is megismerni, mint amennyit eddig láttam, és élnek ott kedves táncosbarátaim. Egy-két fellépés még tárgyalás alatt van, konkrét adatokkal nem szolgálhatok, de örömmel megyek, ahová szükség van rám valamilyen rendezvényen: a nyár közepén Borsodban leszek egy darabig, ahonnan nem nagy távolság átruccanni a határ másik oldalára.
Rég nem látott ottani barátaimnak azt üzenem, hogy nagyon jó lesz, ha megint összefutunk valahol, sokat gondoltam rájuk az évek alatt. És kíváncsian várom a találkozást új, leendő barátaimmal.
Az olvasóinak pedig azt üzenem, hogy tegyenek meg továbbra is minden tőlük telhetőt egyénileg és közösségekben is azért, hogy ha bármerre járnak, és az emberek megtudják, hogy hová valók, akkor így szóljanak: "Ááá, Gömör? Az jó hely lehet, szívesen elmennék oda!"
Az eredeti interjú itt olvasható
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)