Esma Redzepova, a Cigánykirálynő

Gerák Andrea koncertbeszámolója

Néhány héttel ezelőtt Stockholmban volt az éves Kultúrfesztivál, ami az egyik itteni legjobb rendezvény, ingyenes programokkal városszerte. Az egyik a Gypsy Queens & Kings volt a Mahala Rai Bandával, az Opera  előtt. És a Királynők Királynőjével (nos, azt mondanám, A Cigánykirálynővel, mivel a fellépő művésznők közül egyedül ő érdemli ki ezt a címet, szerény véleményem szerint): Esma Redzepovával. Hosszú oldalakat lehetne írni erről a karizmatikus, macedóniai hölgyről, nézzétek meg itt a weboldalát: www.esma.com.mk

Az egész este ezzel az energikus, életteli show-val Stockholmban igazi kiemelkedő eseménynek számított (sokkal több kellene az ilyen koncertekből itt, hogy felrázzák egy kicsit ezt a hideg-rideg Északot...!!!) Engedjétek meg, hogy személyes benyomásaimat csak az Esma fellépéséről írjam meg néhány szóban - többet nem találok arra, hogy mindent kifejezzek...

Megtörtént velem az...

Hogy mi? Sokszor, amikor énekelek, könnyeket látok az emberek szemében, és odajönnek hozzám, hogy elmondják, mennyire hálásak, milyen érzéseket adtam nekik a dalaimmal - a legfantasztikusabb pillanatok egy énekes számára, amikor látjuk, hogy másokat megérint az, amit csinálunk. Azokban a pillanatokban el tudom képzelni a lelkiállapotukat, mert velem is gyakran előfordul ugyanez, amikor zenét hallgatok, képes vagyok nagyon érzelmessé válni. De: soha nem volt számomra teljesen reális, hogyan érezhettek a hallgatóim, mert ilyesmit eddig csak hangszeres muzsika hallgatása közben éltem át. Nem jut eszembe olyan, ma is élő énekes, akinek a hangja olyan mélyen megérintett volna, hogy előcsalta a könnyeimet - pedig elhihetitek, hogy hallottam már jónéhányat, köztük párat a legnagyobb nevek közül is, élőben...

Tehát most megtörtént velem.

A legelső számban, amikor Esma a színpadra lépett (lépett? kielégítő szó ez egy Királynőről, egy valódi Dámáról, egy jelenségről?), megtette velem. Úgy eresztette ki a lelkét azon a hatalmas hangján át, ami behatolt lényem legbensőbb zugaiba, hogy az érzéseimnek és gondolataimnak ki kellett ömleniük...

Micsoda inspiráció...!!! Magasan szálltam egész este, és azóta is, amikor azokra a pillanatokra gondolok, vagy a felvételeket hallgatom a mobilomon...

Én magam nem vagyok cigány, de imádom a kultúrájukat, zenéjüket és táncukat, ami számomra hihetetlenül gazdag forrásanyag, amit megpróbálok beleszőni az előadásaimba. Sokukat láttam énekelnei, táncolni és játszani, színpadon is és bulikban is, de e pillanattól kezdve, Esmának ezzel a három vagy négy dalával azt hiszem, hogy énekesként egy új világ tárult fel előttem.

Ha ez valami olyasmi, amit én is adhatok másoknak (márpedig a visszajelzések szerint úgy tűnik...), akkor ezt akarom csinálni egész életemben, egészen addig, ameddig bírom.

Nagyon köszönöm, Esma, a legmélyebb tiszteletemmel és csodálatommal!!! Jó egészséget kívánok, és azt, hogy a világ hallhasson téged még hosszú-hoszú évekig!!













Andrea Blogjában is olvashatod (www.gerakandrea.com)