Az alábbi írás angol változata referenciaként szerepel a USA Today egyik cikkében.
Ne felejtsük el: ma van a Nemzetközi Békenap. Magyar elõadómûvészként kikívánkozik belõlem néhány gondolat a mostani magyarországi történésekrõl.
Az eseményeket élõ közvetítéseken, a Miniszterelnök és támogatói, valamint az ellenzék vezetõinek vágatlan interjúin, beszédein, nyilatkozatain keresztül követem, megpróbálom a fontosabb hírek legmélyebben elérhetõ forrásából beszerezni az információkat, és több csatornán át eljutnak hozzám "átlag" magyar állampolgárok nézetei, hozzászólásai. Igyekszem a saját szememmel látni, és a saját nézõpontomat megformálni, nem pedig a médiában található, megszûrt véleményeket, illetve egyik vagy másik pártszónok egyoldalú érveit átvenni. Számomra egy 31 vagy 54 perces, kommentár nélküli teljes interjú, ahol a beszélõk arckifejezéseit is láthatom, nyilvánvalóan többet mond, mint a belõle tetszõlegesen kiragadott néhány mondat idézése, az illetõ újság szája íze szerint kommentálva.
Nekem sem dolgom, fõleg nem szándékom, hogy bármelyik oldal mellett is nyilvánosan állást foglaljak. Döntse el mindenki saját magának, mi a helyes, hideg fejjel, a lehetõ legtöbb információ beszerzése alapján - éppen errõl szól ez a pár sor.
Ha összerakjuk a képet, teljesen nyilvánvaló, hogy a felfordulásnak több oka is van. Elõfordul, hogy az embert valakinek fel kell rázni ahhoz, hogy felébredjen. Nem megfelelõen használt szavakkal megbánthatunk, felháboríthatunk másokat. A kihasználtság, becsapottság érzése sok emberben keserûséget, dühöt és egyéb, nemkívánatos érzelmeket válthat ki, amelyektõl hajtva aztán meggondolatlanul beszél és cselekszik. Az is igencsak lehetséges, hogy léteznek olyan körök, amelyek aktívan és tudatosan fokozzák a hangulatot, hogy ezáltal érjék el piszkos céljaikat. Az igazi helyzet ismeretének és megértésének hiányából fakadóan sokan olyan módon reagálnak, ami messze túlmutat a józan ész határán - vezetõ politikusoktól kezdve a Kovács Jánosokig. A különbözõ színûen tálalt médiamegjelenítések egyáltalán nem könnyítenek a dolgon, sõt. Pártok, csoportok közötti nevetséges játszmák, mások hibáztatása, gyûlölködés szintén nem segítenek senkit, csak kárt okoznak.
Ugyanakkor ez is teljesen világos: ennek az országnak csupán egyetlen választása van, ez pedig fölfelé; egy virágzó és prosperáló országgá válni. A másik lehetséges út további lepusztulás lenne, katasztrófa, amely még csak szóba sem jöhet egyetlen, józanul gondolkodó személy vagy csoport számára sem, akár határon belül, akár határon túl.
Elõször is az embernek valóban meg kell értenie, mi a jelentése annak, hogy "igazság", "hazugság", "felelõsség" és "szabadság" - legalább ezeket a fogalmakat! Szerencsére nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja: szabadság nem lehetséges anélkül, hogy elõször ne lenne felelõsségvállalás.
Ahhoz pedig az elsõ elemi lépés a becsület; az, hogy képesek és hajlandóak legyünk azt látni és azt mondani, ami igaz, még akkor is, ha az fáj, még akkor is, ha be kell vallanunk magunk és mások elõtt, hogy valami rosszat tettünk. Azután pedig az arról való döntéseknek kell következniük, hogy hogyan tovább. Majd azok alapján az embernek folytatnia kell azt, amit csinál, ha az helyes, és a legtöbb érintett - ebben az esetben egy egész nemzet, az illetõ saját személyét beleértve - érdekét és jobbítását szolgálja. Vagy pedig az embernek meg kell változnia, valamit meg kell változtatnia, és minden lehetõ módon helyre kell hoznia a dolgokat.
Csakis azokat szabad támogatni, akik ezt megteszik, a többieknek el kell hagyniuk a terepet. Politikai nézeteiktol, társadalmi pozíciójuktól, foglalkozásuktól és minden hasonló jellemzõtõl függetlenül.
Egyetlen olyan magyar személy vagy csoport sincs (kivéve természetesen a kisebb gyerekeket), akik így vagy úgy ne lennének felelõsek azert, hogy mi történik ma hazánkban, saját magamat beleértve.
Magyarország volt már ennél sokkal nehezebb és drámaibb helyzetekben is, végig a történelem során - mégis itt van. Személyesen én hiszek abban, hogy ez a nemzet igenis megcsinálja; és ami engem illet, készen állok megtenni mindent azért, hogy ehhez a magam eszközeivel hozzájáruljak. Szemeim elõtt egy olyan Magyarország, amely Közép-Europa gazdasági-kulturális központja, és - még ha távoli is a cél - ezt el lehet érni, úgy gondolom.
Legyünk hát elég erõsek és okosak ahhoz, hogy egy virágzó hazát hozzunk létre!
Gerák Andrea
Nemzetközi Békenap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése