"A nemzetközi szinten egyre nagyobb elismertségnek örvendő magyar énekesnő Ózdon született és Kazincbarcikán nőtt fel. Gyermekkorában a városi zeneiskolában kezdett éneket, gitárt és csellót tanulni. Az itt eltöltött három tanév alatt a Hámori Györgyné oktatta szolfézs volt a kedvenc tantárgya, míg hangszereivel igazándiból sohasem sikerült megbarátkoznia. Szíve szerint inkább zongorázott vagy hegedült volna.
Tízéves volt, amikor az egyik osztálytársa bíztatására kipróbálta a népi táncot. Onnantól kezdve ez töltötte ki az életét - tizenöt esztendőn keresztül. A kazincbarcikai Borsod Néptáncegyüttes mellett tagja volt a miskolci Avasnak, majd pedig budapesti Csepelnek és Bartóknak.
A profi művészi karrierről álmodó lány a Pollack Mihály Úti Általános Iskola elvégzése után a Ságvári Endre Gimnáziumba került. Az éppen húsz évvel ezelőtt letett érettségi vizsgát követően nem sikerült az egyetemi felvételije, így a fővárosba ment szerencsét próbálni. Budapesten dolgozott varrónőként, takarítónőként, volt titkárnő, recepciós, személyzeti osztályvezető és jelmeztáros. E szerény megélhetést biztosító munkahelyek mellett mindent megtett azért, hogy igazi szenvedélyeinek: a táncnak és a zenének éljen.
Jó néhány küzdelmes évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felismerje: akkor lesz csak boldog, ha megpróbál annak és abból élni, amivel a legnagyobb hatást tette az emberekre, vagyis a hangjából. A majdnem harmincévesen jött felismerés óta egyenletesen ívelt föl a karrierje. Rendszeresen fellépett fesztiválokon, kiállítás-megnyitókon, jazzklubokban, magán- és céges rendezvényeken. Alkalomadtán nívós helyeken utcai éneklést is vállalt, hogy világot lásson, pénzt keressen, vagy fellépési lehetőséget szerezzen.
A világzenét játszó művésznőt kitartásának köszönhetően egyre többen ismerik itthon és külföldön. Hangfelvételeit dicsérik a magyar és a külföldi kritikusok is. Jelenleg éppen új albumán dolgozik, közben pedig folyamatosan tartja a kapcsolatot a zenésztársakkal, a koncertszervezőkkel és a szépen gyarapodó rajongótáborral.
Gerák Andrea a magánéletében is rátalált az igazi boldogságra. A második házasságban élő énekesnő egy kamasz fiú édesanyja. Svéd férjével Stockholmban élnek, de ha csak tehetik, Magyarországra látogatnak.
Borsodból a világhír felé
A tősgyökeres borsodi Gerák Andreát hasonlították már Enyához és Sally Oldfieldhez. Itthon a Sebestyén Márta, Szvorák Katalin, Lovász Irén, Palya Bea által képviselt zenei irányzathoz sorolják. Fő profilja a magyar népdal, amelyet leggyakrabban kíséret nélkül vagy modern feldolgozásban énekel. Időnként egyéb műfajokba is elkalandozik: más népek dalait, popot, rockot, jazzt és musicalt ad elő. Lapunk munkatársa e-mailben tette föl kérdéseit az énekesnőnek.
- Ismeretes önről, hogy gyermekkorát Kazincbarcikán töltötte. Melyek a legkedvesebb emlékei ebből az időszakból?- A házunkban és a környékén sok hasonló korú gyerek lakott, így rengeteget játszottunk együtt. Ugráltunk a frissen nyírt fűből összehordott kupacokon, bújócskáztunk, történeteket találtunk ki és azokat eljátszottuk, meg sok-sok mást. Szerencsém volt olyan városban felnőni, ahol egy gyerek viszonylag szabadon mozoghatott. Nyáron a strandra jártam szinte minden nap, télen pedig korcsolyázni vagy szánkózni. Mindehhez tízéves koromtól hozzáadódtak a próbák és fellépések a Borsod Néptáncegyüttessel.
- Szokott-e Kazincbarcikára látogatni, s ha igen, milyen gyakran teszi?- Egy évben legalább egyszer igyekszem hazamenni a szüleimhez, bár szívesen tenném gyakrabban is. Legutoljára húsvétkor voltam otthon.
- Művészi karrierjét néptáncosként kezdte. Táncos pályafutásának mely pillanataira a legbüszkébb?- Talán a legemlékezetesebb egy franciaországi néptáncfesztivál a Bartók Táncegyüttessel 1989 táján, ahol a mexikóiak mellett mi voltunk a közönség kedvence. Büszke vagyok egy svédországi turnéra is, amikor a nemzetközi fesztiválról szóló magazin címlapjára az én fotóm került. Egy másik nagy élményem Észak-Olaszország, ahol egy hónapot töltöttem a Marczibányi Zenekarral szólóénekesként és táncosként. Ott nemcsak az eredeti szerződés szerinti klubokban léptünk fel, hanem szerepeltünk az ottani rádióban, és a helybeli közösségi vezetők meghívtak minket iskolákba. Egész sportcsarnokot megtöltő gyerekseregek élvezték a magyar zenét és táncot.
- Harmincéves korában döntött úgy, hogy az éneklést választja hivatásául. Mi motiválta ebben a döntésében?- Két dolog. Az akkori kedvesemmel arról beszélgettünk, hogy ideje lenne végre kitalálnom, mit is kellene csinálnom ebben az életben. Ő néhány ügyes kérdéssel segített rádöbbenteni, hogy mindig is a hangom tette az emberekre a legnagyobb hatást. Onnantól kezdve nem volt kétséges, hogy mihez kezdjek. A másik pillanat pedig egy Duncan Lorien nevű amerikai zeneszerző és oktató "A zene megértése" című szemináriuma volt, ahol elhangzott egy-két adat, amely csak megerősítette az elhatározásomat.
- Mely zenei irányzatokból épül fel az ön egyéni stílusa?- Igyekszem elkerülni a hangzatos szakszavakat - egyébként sem szeretem használni őket. A népzenei elemeket felhasználó különböző zenei irányzatok elnevezései egyelőre még nem mindig következetesek, és nem igazán közismertek, ezért maradjunk a talán leghasználatosabb magyar kifejezésnél: világzene. Nem is akarom szoros kategóriákba besorolni a dalaimat, hiszen pont azt találom az egyik legszebb feladatnak és legizgalmasabb játéknak, hogy megtaláljam a módját: miként lehet a szupermodern XXI. század emberéhez eljuttatni egy-egy olyan dalt, ami mondjuk háromszáz éve született egy eldugott kis faluban. Legfőbb forrásom a magyar népzene, azon belül is az énekek. Más népek dalaiból, zenéiből is szívesen merítek, és eljátszom azzal, hogy párba állítok egy-egy magyar népdalt például egy törökkel vagy egy írrel. A népdalok megszokott előadásán, a szólóéneklésen és a hagyományos hangszeres kíséretén kívül izgalmasnak találom, amikor zenészeket megihlet egy-egy dal, amit éneklek, és valami teljesen újat varázsolnak belőle zongorával, szintetizátorral, számítógéppel, vagy éppen közel-keleti hangszerekkel. Ebben a pillanatban így dolgozom együtt magyar, izraeli, spanyol, illetve dominikai zenészekkel. Ha pedig engem megragad valamilyen zene, akkor az is előfordul, hogy rögtönzök hozzá dallamot.
- Voltak, vannak-e mesterei, példaképei, akiknek sokat köszönhet énekesi karrierje során?
- Talán legelsőként Sebestyén Mártát említeném, akit nagyon sokat hallgattam attól kezdve, hogy belecsöppentem a néptáncos világba. A többi magyar népdalénekestől is tanultam - legalábbis a felvételeikről. Maczkó Máriától pedig vettem néhány órát. A már említett Duncan Lorien mellett egy énekszeminárium adott nagy lökést. Ezt Ric Poulin tartotta, a bostoni Bristols Studios vezetője. Nagy benyomást tett rám Tina Turner önéletrajza is. Ezen kívül a legnagyobb segítséget azok a zenészek, szakmabeliek adták és adják, akik zenét írnak a dalaimhoz, illetve visszajelzéseikkel támogatnak. Nem szabad elfeledkeznem a családomról és hallgatóimról, barátaimról, rajongóimról otthon és szerte a világban, akiknek egy-egy jó szavából, csillogó szeméből látom, hogy érdemes ezt csinálnom.
- Ön profin használja a világháló adta megnyilatkozási lehetőségeket, jól bánik a médiával. Hazánkban kevés művész figyel erre. Adódik a kérdés: a menedzselést saját maga vagy esetleg valaki más vállalja?
- Egy független előadóművésznek a sajátján kívül több szakmát is kell űznie: koncertszervezés, kapcsolattartás a közönséggel és a médiával, reklám, eladás, karriertervezés, pénzügy, imázs kialakítása, kommunikáció, amibe beletartozik olyan apróság is, hogy jól működjön a telefon, és legyen bélelt boríték a CD-k elküldéséhez. Ezek közül nekem egyik jobban megy, másik kevésbé. Egy-egy kérdésről a férjemmel tanácskozom. Ő néhány részfeladatot elvállal mindezekből. Nyilván azok a zenészek is, akikkel együtt dolgozom, saját köreikben terjesztik közös alkotásainkat, fellépéseinket. Egyébként pedig teljes mértékben én tartom kezemben a karrierem irányítását és végzem a munkát.
- Mikor láthatjuk legközelebb hazánkban fellépni?- Ebben a pillanatban nincs tervezett fellépésem, de érdeklődés esetén a legnagyobb örömmel megyek, természetesen Kazincbarcikára is.
- Az éneklésen kívül mi az, amivel szabadidejében szívesen foglalkozik?
- Igazán nem tudom szétválasztani a kettőt, hiszen az éneklés és mindaz, ami ezzel jár, maga az életem. Például még a mosogatást is tudom élvezni, amikor közben az új dalokat gyakorlom. Vagy az is része a "munkának" és ugyanakkor "kikapcsolódás" is, hogy ímélezek a barátaimmal, vagy elmegyek egy koncertre. Nagyon szeretem mindazt, ami az énekléshez kötődik. Ha egy feladat közben mégis azt érzem, hogy egy kicsit túl sok, akkor egyszerűen csinálok valami mást egy félóráig-óráig, aztán visszatérek rá, és befejezem. Más, mint az éneklés? Mindig is imádtam írni! Most több naplót is vezetek az interneten, sőt, időnként egy-egy vers is kibukik a fejemből. Szeretek fotózni, néha megnézek egy jó filmet, beszélgetek a fiammal, felfedezem a várost és a környéket a férjemmel együtt, vagy akár egyedül is elmegyek egyet sétálni, csak úgy nézelődni. Szoktam úszni, szaunázni, otthon tornázni. Érdekelnek a nyelvek: az angol, német és francia után most a svéddel ismerkedem, de orosz vagy spanyol zenei weboldalakra is felmerészkedem. Hajlamos vagyok részt venni társadalomjobbító tevékenységekben, úgymint drogellenes vagy emberi jogi tevékenységek - az ilyesmire könnyen kapható vagyok. Az igazi nagy szerelmem pedig még mindig a tánc."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése