Téma: erdélyi magyar népdal
Zene: Effi Shoshani
Ének, fotók: Gerák Andrea
Szöveg:
Nincsen a világon nagyobb szomorúság,
Mint kik összepárosodnak, s nem szeretik egymást,
Ha meg kell ölelje, karjait fájlalja,
Ha meg kell csókolja, bús könnyit hullatja.
Szeretlek, szeretlek, csak ne mondd senkinek,
Míg a templom földjén fektetve nem visznek,
Ne mondd meg anyádnak, hogy szeretlek téged,
Ne tudja meg senki, majd' meghalok érted.
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál minden fa levelén,
Minden fa levelén, minden bokor alján,
Hogy szakisztott vóna rólad minden legény s lejány.
Mer' én szakisztottam,
El is szalasztottam,
Szelíd galamb helyett vadgalambot fogtam,
Hej, de még szakisztanék, ha jóra találnék,
Ha jóra, ha szépre, régi szeretőmre.
Hej, de régi szeretőmért mit nem cselekedném,
Tengerből a vizet kanállal kimerném,
Tenger fenekéről aprógyöngyöt szednék,
Abból a rózsámnak gyöngykoszorút kötnék.
Töltsd le a dalt az Árva az a madár c. albumról
MÉG TÖBB GERÁK ANDREA VIDEÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése