Jómagam a csodálatos környezetben, a borsodi vár alatt lévő tájház udvarán élveztem a két koncertet; az én feladatom az volt, hogy a szünetben se maradjanak élőzene nélkül a vendégek. Az udvar egy meghittebb sarkában kis tábortüzet varázsoltak, amit majdhogynem szentivánéji tűznek is nevezhettünk, hiszen mindez június 22-én történt.
Örömmel láttam, hogy a közönség mintha elfeledkezett volna a büféről, és inkább körülöttem gyülekeztek egészen a következő előadó kezdéséig, hogy meghallgathassák a dalaimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése